Augusztus 15-én jön az Alien Romulus, mégpedig Fede Alvarez rendezésében és a csinos (bár mélynövésű) Cailee Spaeny (Priscilla) főszereplésével. Az Alien-rajongók számára fontos dátum lesz ez, hiszen egy nagy multú, összesen 8 filmből álló franchise kap új fejezetet. Megint izgulhatunk az Alienek (Xenomorfok) támadásai alatt, rettegve az arctámadóktól és a savas vérrel rendelkező, kilökődő belső álkapoccsal támadó fekete, szem nélküli és furcsa fejű rémségektől. A Romulus előtt érdemes picit rápillantanunk a franchise múltjára és az eddig elkészült részekre is.
A kép forrása: www.diftphase.com
Az Alien világot igazából négy embernek köszönhetjük: egyikük Alan Dean Foster (sci-fi író), aki 1979-ben vetette először papírra a Nyolcadik utas a halál sztoriját. (Volt szerencsém olvasni regényét és mondhatom: egy nagyon jól megírt, izgalmas sztori könyvként is.) Az Alien-világ második és harmadik atyja egy forgatókönyv-író páros: Dan O'Bannon és Ronald Shusett, akik Foster anyagából megalkották a Nyolcadik utas scriptjét, mégpedig remek érzékkel. Végül a negyedik kulcsember az Alienek látvány-tervezője: Hans Rudolf Giger svájci képzőművész, aki megtervezte hogyan nézzenek ki a Xenomorfok. Munkájáért egyébként 1980-ben Oscart is kapott látványtervezés kategóriában. A felsorolt kulcs-emberek tették le az alapokat, melyre aztán később különböző rendezők alkották meg a folytatásokat. Először Ridley Scott (Nyolcadik utas a halál), majd James Cameron (A bolygó neve halál), utána David Fincher (Alien 3), majd Jean-Pierre Jeunet (Alien 4), később a versus-részek direktorai: Paul W.S. Anderson és Colin Strause, végül pedig a legújabb epizódoknál újra Ridley Scott (Proemtheus, Covenant).
A kép forrása: cgtrader.com
Az Alien-world lényege: egy olyan életforma bemutatása, mely sajátos életciklusok szerint szaporodik, folyamatosan gyilkol és szinte teljesen elpusztíthatatlan. Vérük savas, mely szétmarja még az acélt is, erejük hatalmas és szájukból egy hihetetlen erővel kilökődő belső állkapoccsal lékelik meg áldozataik koponyáját. A katona-alienek védik a királynőjüket, mely hatalmas méretű és tojásokat tud rakni. A lények harcmodora egyedi: a küzdelemben bevetik hosszú és szúrásra-vágásra alkalmas farkulat is. Magasságuk különböző (többnyire 2 és 3 méter közötti) és furcsa, hosszú, banánforma fejük van, szemek nélkül.
Az Alienek összesen négy életciklusban fordulnak elő: az első a tojás-forma, a második az arc-támadó (pete-rakó) kéz-forma, a harmadik a kifejlett Alien-harcos forma (katonák), a negyedik pedig a királynő-életforma mely tojásrakásra képes. Ezzel ér körbe a ciklusuk. A legelső részben (Nyolcadik utas a halál) saját bolygójukról egy akkor még kihalt planétára az LV-426-ra kerülnek, ahol megölik egy idegen faj űrhajójának utasait. Ebben a részben ezekkel az óriásokkal nem foglalkozik túl sokat a script inkább csak eszközei a fejleményeknek, hiszen a bolygón landoló űrhajósok (Nostromo legénysége) erről az idegen űrhajóról hurcolják fel saját űreszközükre az Alieneket. A hetedik űrhajósba kerül egy lény, mely aztán az illetőből kitörve lesz a Nostromo nyolcadik utasa (innen a film címe is). A Nostromo egyik tisztje azonban: Ellen Ripley hadnagy (Sigourney Weaver) felveszi a harcot az idegennel és a világűrbe löki.
A második Alien filmben, mely 1986-ban jelent meg A bolygó neve: Halál címmel, az előző összecsapásból megmenekült Ripley hadnagy egy kommandósokból álló csapattal tér vissza az LV-426-ra, ahol azóta telepesek élnek. Mivel egy nap megszakad velük a kapcsolat, katonákat küldenek oda, hogy megnézzék mi történt. A katonákat azonban lemészárolják az Alienek és megint csak Ripley éli túl az egészet (egy kislánnyal és egy kommendóssal). A harmadik epizódban a túlélők egy börtönbolygóra sodródnak, de mint közben kiderül a kommandós (Hicks tizedes) és a kislány is (Newt) útközben ismeretlen okból meghalnak. A börtön-bolygón elítélt rabok veszik fel a harcot Ripley-vel összefogva egy Aliennel. Sajnos közben kiderül: Ripley is megfertőződött és benne is kifejlődőben van egy királynő. A film végén így feláldozza magát, hogy a lény vele együtt pusztuljon el. Az 1997-es negyedik epizód egy űrállomáson játszódik, ahol a hadsereg Alieneket tart fogva, hogy kísérletezzen rajtuk. Mivel a főhős már nem lehet ugyanaz az Ellen Ripley, aki az első három részben szerepelt, így ezúttal egy klónozott Ripleyt kapunk. A sztori kicsit összetettebb, mert kiderül: létezik egy ember-alien hibrid is, mely fel is bukkan a 4. részben. A versus fejezetekben (kettő ilyen is készült 2004-ben és 2007-ben) az Alienek Predátorokkal harcolnak, így ezeknél keveredik és egyesül két nagy filmes franchise. Végül itt vannak még a legújabb részek Ridley Scott rendezésében: a 2012-es Prometheus és a 2017-es Covenant. Ezekben már nem szerepel Sigourney Weaver, így új hősöket kapunk: Noomi Rapace és Katherine Waterston szereplésével. Az új a fejezetekben valamiféle eredet-sztorikat láthatunk arról, hogy miként is jöttek létre az Alienek és kicsodák azok a rejtélyes, hatalmas méretű emberszerű lények, akikkel a franchise legelső részében is találkozunk (igaz, ott csak halottakként szerepelnek). Nos, jelenleg itt tartunk, miközben várjuk a kilencedik részt, a Romulust.
Részlet a Romulusból. Forrás: www.forbes.com
Ami a felsororlt részek rangsorolását illeti, nálam a következő sorrend adódik minőség, színvonal, látvány és rendezés alapján:
- A bolygó neve halál (Aliens)
- Nyolcadik utas a halál (Alien)
- A végső megoldás a halál (Alien 3)
- Prometheus
- Alien 4
- Covenant
- Halál a ragadozó ellen 1.
- Halál a ragadozó ellen 2.
A klasszikus, eredeti részek kapják a legjobb értékeléseket egyébként az IMDb oldalán is (A nyolcadik utas és a Bolygó neve Halál), mégpedig 8 feletti számokkal, és a leggyengébbek ott is a versus részek melyek valóban kissé alacsonyabb színonalúak.
Idén nyárom kíváncsian várhatjuk a kilencedik Alien filmet, mégpedig augusztus 15-én (hamarosan), melyet megint egy új rendező készített (aki nem szerepel a franchise eddigi részeiben direktorként): Fede Alvarez. Reméljük a jobb részek közé sorolódik majd és izgalmas illetve látványos lesz.
