Örök kedvencem Keleti Márton 1965-ös nagy klasszikusa, A tizedes meg a többiek, mely mára fogalommá vált a hazai filmtörténelemben. A főszerepekben olyan valódi színészóriásokat láthatunk, mint Sinkovits Imre, Darvas Iván, Major Tamás, Márkus László, Szabó Gyula, Ungváry László. Forgatási helyszíne pedig a tóalmási (Pest-megyei) Andrássy-kastély. A fekete-fehérben leforgatott film alaptörténete, melynek forgatókönyvét egyébként Szász Péter írta, a második világháború végén játszódik, amikor a front már Magyarországra tevődik, és a szovjet hadsereg megkezdi a magyar településekről a németek kiűzését.
A kép forrása: www.mafab.hu
Egy ideig 1944 ősze és 1945 tavasza között néhány hónapra valódi káosz alakul ki az országban: egyik oldalon a németek ,akik lassan de biztosan hátrálnak nyugat felé, másik oldalon a benyomuló szovjetek, a kettő között pedig a magyar katonaság, melynek egy része a hagyományos magyar hadseregből, másik pedig nyilasokból áll.
Ebben a káoszban zajlik a film cselekménye is. Egy magyar katona, Molnár Ferenc tizedes (Sinkovits Imre) megelégeli a harcot, és századának zsoldjával együtt (melyet a nyakában lévő kézigránátok közé rejt) meglép alakulatától, hogy vidéken elbújva várja ki a harcok végét. Egy kastélyba vetődik, ahol csupán egy komornyik él: Albert (Major Tamás), aki az elmenekült bárói család mindenese, valódi nevén: Kovács Dezső (háztartási alkalmazott). Kiderül azonban, hogy az önérzetes lakáj frontról meglépett katonaszökevényeket bújtat (némi kényszerből). A szökevények vezetője egy zászlós: Gálffy Eduárd (Darvas Iván).
Összefognak, és így kialakul egy kis csapat: A tizedes meg a többiek, akik innentől elválaszthatatlanok lesznek, és együtt próbálják meg túlélni a háborút. Később csatlakozik hozzájuk egy frontról messzire került orosz katona is, aki egy tanyán bujkál. A tanyasiakhoz azonban németek érkeznek, így Grisát (Cs. Németh Lajos) a spájzba rejtik el. Közben megérkezik a helyszínre a tizedes kis csapata is, akik megpróbálják elérni a németek távozását (hogy élelmet szerezzenek) és azt imitálják, hogy az oroszok közelednek (és veszettül tüzelnek a nem létező ellenségre). Ezt eleinte a németek nem veszik be, ám egyikük kompótot keresve felfedezi a spájzban Grisát. Ez mindent megváltoztat és azonnal elpucolnak, hisz „az oroszok már a spájzban vannak”. Ez a film leghíresebb mondata és jelenete.
A kép forrása: www.nfi.hu
A tizedesék visszatérnek a kastélyba és túlélő üzemmódra kapcsolnak: ha kell, oroszbarátnak öltöznek be, maguk mellé véve Grisát, ha kell hithű nyilas pártinak mutatkoznak, ha épp németbarát alakulatok közelednek a kastélyhoz. A baj ott kezdődik, mikor a tizedes pártfogásába vesz egy politikai elítéltet, Szíjártó Istvánt (Pálos György) egy másik katonaszökevényt, és saját papírjaiból ad neki okmányokat. Lebuknak azonban, mikor egy nyilas (Ungváry László) rájön, hogy két Molnár Ferenc tizedes van a körzetében. Az egész társaságot katonai bíróság elé citálják, de a kivégzés elmarad (a poént nem lövöm le, hátha akad még mindig olyan, aki nem látta a történetet).
Ez a film különleges, mert vidám oldaláról fogja meg a katonák viszontagságait. Mondatai, mint „az oroszok a spájzban vannak” szállóigévé váltak 1965 óta. Jómagam legalább egy tucatszor vagy többször láttam, szerintem lehetetlen megunni. Természetesen 5 csillagos produkció mert az egyik legjobb valaha készült magyar film, olyan híres magyar produkciókkal egy sorban mint A tanú vagy az Indul a bakterház.
